Hajnali fél kettő
Te vagy a villamos.
Én vagyok kis Balázs.
A szívem rőt parázs.
Kárpitod illatos.
Te vagy a villamos.
Alszol, mint rendesen.
A síneken nesztelen
csúszol. Mint ildomos.
Alszik már kis Balázs.
Az alvó villamos
őrajta robog át.
Fölébred harmatos
álmából mindkettő.
“Marina Abramovic and Ulay started an intense love story in the 70s, performing art out of the van they lived in. When they felt the relationship had run its course, they decided to walk the Great Wall of China, each from one end, meeting for one last big hug in the middle and never seeing each other again. at her 2010 MoMa retrospective Marina performed ‘The Artist Is Present’ as part of the show, a minute of silence with each stranger who sat in front of her. Ulay arrived without her knowing it and this is what happened.”
(via arpeggia)
Mozdulatlan
Nem akarok indulni, nem.
Lépteim akárhogy sokasodnak,
a mindenhonnan továbbhaladóknak
népesedő családját növelem,
s előbb-utóbb elfut a ló velem.
Majd azt hiszem, hogy feltámadni könnyű.
Majd azt hiszem, hogy mi sem nehezebb,
mint maradni csendes mozdulatlannak,
és hogy a kiváltságos kevesek
tudhatják csak a szájukat becsukni,
hogy lezártak legyenek, mint téglalap
az örök locsogó körünk helyett.
A Semmitől tart a forgó kerék,
bár hirdeti, hogy semmitől se tart.
A nyugtalanság fortyogó levét
aki megissza, csoda ha kitart.
Én nem akarok elindulni, nem.
És jó lehet a csökönyös szamárnak.
A természetes lustaság nem árthat.
Megállok, hogy majd egyszer visszavárjak.
(Painting by Ulla Gmeiner)
